2. fejezet ~ Egy hirdetés
Behajtottam a bozótba, lekapcsoltam az autóm motorját,
és figyeltem, ahogy a szirénák, és fények elsuhannak mellettem. Lihegtem még egy
kicsit az adrenalintól, de ahogy légzésem visszaállt a normális ütemébe lassan
elővettem egy kendőt a zsebemből hogy letöröljem a vért a kezemről. Nem ez az
első alkalom, hogy egy áldozatom vére tapad a kezemhez. Vettem egy mély levegőt
és kifújtam. Amíg vártam, hogy a környék elcsendesedjem elgondolkodtam. Mikor
is kezdődött ez az egész?
Igen… Azt hiszem az után, hogy egyedül maradtam. Nos,
a tanulmányaim fizetni kellett és nem volt olcsó orvoslást hallgatni, főleg nem
a Harvardon. Senkim nem volt.
Pár nappal később, amint a kedvenc kávézóm sarok
asztalánál ültem, ahol annyiszor próbáltam beleverni fejembe a kémiát
eredménytelenül. Csendesen, és gondterhelten figyeltem, ahogy a hab és a kávé
elkeveredik a capuccinomban, néha-néha fel pillantottam az egyetem újságjára,
ami a kezemben volt. Álláshirdetést vadásztam már egy jó ideje, de semmi nem akadt,
ami elegendő pénzt biztosítsak a tanulmányaim folytatására, arról nem is
beszélve, hogy élnem is kéne valamiből.
Hirtelen felcsillant a szemem, amikor megpillantottam egy
apró, eldugott hirdetést. Kísérleti alanyokat kerestek, egy kísérlet megismétlésére,
és egész jól fizettek. Boldog tudatban fogyasztottam el kávém maradékát, és egy
felszabadult sóhajjal fizettem ki. Sietnem kellett az egyetemre vissza,
kezdődött az órám. Az újsággal a hónom alatt sétáltam ki és boldogan dúdolni
kezdtem une chanson française. Elhatároztam, hogy felhívom a
hirdetésben szereplő telefonszámot amint vége az órámnak.
Claude drága kísérleti egér lesz. Ilyenkor szeretnék macska lenni =^.^= Meoooow!!! =^.^=
VálaszTörlés